1 hónap Hawaii

A jelszó őre, és a jelszókérő csatájának első felvonásában a jelszókérő (Én) nyert. Izzasztó volt. Mármint a csata. Nem akarom apám becsmérelni, és nem is annak szánom: ő is és Lilla is kipécézte ahogy beszélek. Lehet, hogy van valami közük egymáshoz. Állitólag vicces. Bár ilyenkor nem tudom, hogy azon röhögnek, ahogy beszélek, vagy azon, hogy Csekő Ákos vagyok. Bár az utóbbit kizárom, azt maximum csak irigyelni lehet. Amúgy apám feltett egy érdekes kérdést: minek kell annyit szenvednie? Én persze megváltoztattam a kérdés személyét: minek kell annyit szenvednem? És most jön a blog interaktív része: tud valaki erre választ?
  A cím nem véletlen. Haza leszek küldve egy hónapra. Na persze nem úgy kell elképzelni, hogy mondjuk júniusra hazaengednek. Hanem, mikor hazaengednek, onnantól számítva négy hét. Előszőr azt mondtam apának (mert jövő héten megy be, szerdán, ekkor derűl ki, hogy mikor mehetek), hogy nem megyek, de másnapra megváltozott a véleményem. Gyorsan, mi? És majd az egy hónap után más kórteremben leszek. És ez akkora luxus, amit nem lehet kihagyni. Egyszóval kiveszem a megérdemelt szabadságom. Más szobatársak, más fürdető, tiszta Hawaii. Bár a rossz része, hogy más gyógytornász. Mondjuk mindegy, mert (meglepő módon) mindenkivel jóban vagyok, és mindenkit ismerek. Akkor lesznek nagy csaták a jelszóörző és a jelszókérő között. Mindegy, van egy saját blogom. Hehe.